Példatár

A romanid nyelvtan példatára

G01	A kiejtés
G02	A hangsúly
G03	A szavak elválasztása
G04	A kis és nagy kezdőbetűk
G05	Az írásjelek
G06	A névelők
G07	A főnév
G08	A főnév többes száma
G09	A főnév ragozása
G10	A melléknév
G11	Melléknévként használt főnevek
G12	A melléknév fokozása
G13	A hasonlítás
G14	Személyes névmások
G15	Birtokos névmások
G16	Mutató névmások
G17	A meghatározó névmás
G18	Kérdő névmások
G19	Vonatkozó névmások
G20	A visszaható névmás
G21	A nyomósító névmás
G22	A határozatlan névmások
G23	Az igék felosztása
G24	Az igék ragozása
G25	A cselekvő ige
G26	A szenvedő ige
G27	A visszaható ige
G28	A műveltető ige
G29	A segédigék
G30	A módbeli segédigék
G31	A rendhagyó igék
G32	A főnévi igenév
G33	A melléknévi igenév
G34	A határozói igenév
G35	A határozószó képzése
G36	Az elöljárószók
G37	A kötőszók
G38	Az indulatszók
G39	A tagadás
G40	A szórend
G41	A mondatrészek kiemelése
G42	Az igeneves szerkezetek
G43	Az értelemkiegészítő főnévi igenév
G44	Kifejezések
G45	A szóalkotás

Ez a dokumentum dr. Magyar Zoltán – Romanid: Tájékoztató és társalgási könyv (Debrecen, 1984. ISBN 963 471 337 8) c. művének nyelvtani részében (115–155. oldal) előforduló példaszavakat, -kifejezéseket és -mondatokat tartalmazza magyar megfelelőikkel együtt. Ez különösen a szintaxis és a mondattan terén ad jelentős pluszt a társalgási könyvhöz képest. A rögzítéskor az alábbi változtatások történtek:

• A magyar rész helyesírását a jobb kereshetőség érdekében modernizáltam, illetve pótoltam az eredetileg hiányzó ékezeteket az í, ú és ű betűkről;
• A romanid részben – a romanid helyesírás kiterjesztésével – a rendhagyó hangsúlyokat éles ékezetes betűkkel jelöltem. A rendhagyó eseteken kívül jelölve lett a hangsúly az alábbi, főszabályoktól eltérő esetekben: a jövő idejű igéken (vö. sera ‘este’ ~ será ‘lesz’), és a II. osztályú (-er főnévi igenevű) igék tőhangsúlyos alakjain.
  A fentieken túl eù betűkapcsolatban a tompa ékezet jelöli azt, hogy azt nem kettőshangzóként, hanem két külön hangként kell kiejteni;
• Csillag (*) mutatja azokat az adatokat, amelyek helytelennek minősíthetőek;
• Kettőskereszt (#) jelzi azokat a magyar megfelelőket, melyeket én konstruáltam az újlatin analógiák alapján, mert az eredeti anyag hozzájuk nem adott semmilyen támpontot;
• A romanid részben az „idegen nevek” romanid szerinti kiejtését megadtam szögletes zárójelek között, valamint egyes kisebb, a romanid helyesírás egységességét megbontó, vélhető helyesírási hibákat javítottam;
• A kifejezéseket a hivatkozhatás végett beszámoztam. A számozás a nyelvtani paragrafus számán, és azon belül az előfordulási sorrenden alapul.