Nyelvtan
A romanid nyelv nyelvtana
44. § Kifejezések1
A romanidban, a román nyelvekhez hasonlóan, számos határozószót igével, ill. igenévvel alkotott kifejezésekkel fejezünk ki. Ilyenek:
1. A közvetlen jövőben bekövetkező cselekvést az ir ige jelen ideje és a ragozandó ige főnévi igeneve fejezi ki, pl. yo va venir azonnal v. rögtön jövök, Vos va reciver lo mindjárt megkapja ön azt, el tren va partir a vonat hamarosan indul.
2. A közvetlenül előzőleg megtörtént cselekvést a venir ige jelenével, a de viszonyszóval és az alapige főnévi igenevével fejezzük ki, pl. il veni de arivar éppen most érkezett meg.
3. Poner se v. meter se + a + főnévi igenév jelentése: hozzáfogni, nekilátni, pl. Ana poned se a scriver la letra Anna hozzálátott a levél írásához.
4. Cesar + de + főnévi igenév jelentése: abbahagyni vmit, felhagyni vmivel, pl. il cesad de laborar abbahagyta a munkát.
5. Finir + per + főnévi igenév jelentése: végül, végül is. Pl. il finid per comprender végül is megértette.
6. Haver + a + főnévi igenév a kellést fejezi ki, pl. yo have a pagar multo sokat kell fizetnem.
7. Ser + a + főnévi igenévvel kifejezhetjük:
a) la suma es a pagar el 1 octobre az összeg október 1-jén fizetendő,
b) la ture es ja a vider a torony már látható.
8. Continuar + a + főnévi igenév jelentése: tovább, továbbra is, pl. il continua a laborar tovább dolgozik, continuate a leger! olvasson tovább!
9. Ir + határozói igenév kifejezi a fokozatosan bekövetkező cselekvést vagy állapotot, pl. les preces van augmentant az árak egyre emelkednek.
10. Jövő idővel fejezzük ki a valószínűséget vagy a lehetségest, pl. id sera dece horas tíz óra lehet, id sera un eror ez bizonyára tévedés, il arivara a octe valószínűleg nyolckor érkezik. A befejezett jövővel fejezzük ki ugyanezt, csak a múltra vonatkoztatva, pl. id havra sit dece horas tíz óra lehetett, mi amico havra se it ja barátom már bizonyára elment.
11. A biztosan, bizonyosan, nyilván határozószókat a jelenre vonatkoztatva dever + de + főnévi igenévvel, a múltra vonatkoztatva dever + de + múlt idejű főnévi igenévvel is kifejezhetjük, pl. tu deve de saver bizonyára tudod, il deve de haver scrivit este letra biztosan (nyilván) ő írta ezt a levelet.
12. Az állítólagosságot a jelenre vonatkoztatva feltételes jelennel, a múltra vonatkoztatva pedig a feltételes múlttal fejezzük ki, pl. il sere profesor ő állítólag tanár, anque il havre recivit este decoracion állítólag ő is megkapta ezt a kitüntetést.
13. A folyamatosan tartó cselekvést a no finir + de + alapigével fejezzük ki, pl. Emil no fini de rider Emil folyton (csak) nevet.
1 Ez a fejezet jórészt az igei perifrázisokkal (igei körülírásokkal) foglalkozik, kivéve a 10. és 12. pontot, melyek az idő- és módhasználat egyes sajátosságait ismertetik (kiterjesztve a 25. §-ban leírtakat).