Nyelvtan
A romanid nyelv nyelvtana
34. § A határozói igenév
A cselekvő alakú egyidejű határozói igenév alakjára nézve azonos a jelen idejű melléknévi igenévvel, pl. amant szeretve, szeretvén, recivent kapva, kapván, pl. Legent el libro, yo audi la radio A könyvet olvasva, hallgatom a rádiót (vagy miközben a könyvet olvasom, hallgatom a rádiót). Entrant en la camera, yo surprended me Belépvén a szobába, meglepődtem (vagy amikor beléptem a szobába, meglepődtem). Olyan magyar időhatározói mellékmondatokat rövidíthetünk meg vele, amelyekben a fő- és mellékmondat alanya azonos és a két állítmánynak a cselekménye egy időben történik.
A cselekvő alakú előidejű határozói igenevet úgy képezzük, hogy a haver segédige cselekvő alakú egyidejű határozói igeneve után a ragozandó ige múlt idejű melléknévi igenevét tesszük, Pl. havent finit. Magyar megfelelője nincs. Előidejű idő- és okhatározói mellékmondattal fordítjuk. Ezt az igenevet is csak akkor használhatjuk, ha a két mondat alanya közös.1 Pl. Havent finit su labor, il vaded se a promenar se Miután befejezte munkáját, elment sétálni. Havent arivat tarde, Johan no poted ver la exposicion Minthogy későn érkezett, János nem láthatta a kiállítást.
1 Ennek ellenére a társalgási részben szerepel olyan példamondat, ahol a két tagmondat alanya nem azonos, sőt idejük is eltér: Arivant a la frontera, les garda-fronteras comenczan el pasaport control ‘Megérkezvén [= miután az utasok megérkeztek] a határra, a határőrök megkezdik az útlevél-ellenőrzést’. (Felvethető – a spanyol analógia okán is –, hogy az általános alanyú időhatározói mellékmondat mégis rövidíthető határozói igenévvel abban az esetben is, ha a főmondat alanya eltérő.)