Nyelvtan
A romanid nyelv nyelvtana
26. § A szenvedő ige
A szenvedő igealakokat úgy képezzük, hogy a megfelelő módba és időbe tett ser (lenni) segédigéhez hozzátesszük a ragozandó ige múlt idejű melléknévi igenevét.
Jelen idő: yo es laudat dicsértetem (dicsérve vagyok, engem dicsérnek), nos son laudat dicsértetünk (dicsérve vagyunk, minket dicsérnek).
Múlt idő: yo esed laudat dicsértettem, nos esed laudat dicsértettünk.
Jövő idő: yo sera laudat dicsértetni fogok, nos seran laudat dicsértetni fogunk.
Befejezett jövő: yo havra sit laudat majd dicsértettem, nos havran sit laudat majd dicsértettünk.
Felszólító mód: que yo sea laudat hogy dicsértessem, que nos sean laudat hogy dicsértessünk.
Feltételes jelen: yo sere laudat dicsértetnék, nos seren laudat dicsértetnénk.
Feltételes múlt: yo havre sit laudat dicsértettem volna, nos havren sit laudat dicsértettünk volna.
Parancsoló mód: se laudat! dicsértessél! semos laudat! dicsértessünk! sete laudat! dicsértessetek! (dicsértessék ön! dicsértessenek önök!).
Minthogy a ser segédigével képzett szenvedő tulajdonképpen állapotot fejez ki, folyamatában a szenvedőt a visszaható igével fejezzük ki, pl. la casa es construit a ház fel van építve (állapot), la casa construi se a ház épül, a ház most építtetik (folyamat). Esetleg: La casa es in construccion A ház épülőfélben van.