Nyelvtan
A romanid nyelv nyelvtana
25. § A cselekvő ige
A kijelentő mód jelen ideje nem más, mint az ige jelen idő töve, amely elé ki kell tennünk a személyes névmást, Pl. yo parla beszélek, tu vive élsz, il fini befejezi. A többes számban az ige alakja egy -n raggal bővül, amely azonban nem változtatja meg az egyes szám hangsúlyát, pl. nos parlan beszélünk, vos viven éltek, iles finin befejeznek.
A romanid nyelvnek csak egy múlt ideje van. Ezt úgy képezzük, hogy a jelen idő tövéhez egy -d időjelet teszünk1, pl. yo parlad beszéltem, nos vived éltünk.
Az egyszerű jövő időt2 úgy képezzük, hogy a főnévi igenévi alakhoz az egyes számban -a, a többes számban -an időjelet teszünk, pl. yo parlara beszélni fogok, nos finiran be fogjuk fejezni. A hangsúly mindig az utolsó magánhangzón van.
A befejezett jövő képzése: a haver segédige jövő ideje + a ragozandó ige múlt idejű melléknévi igeneve. Pl. Quando yo havra arivat en Viena, yo scrivera te una ilustrat carta Ha majd megérkeztem Bécsbe, írni fogok neked egy képeslapot. A befejezett jövővel tehát azt érzékeltetjük, hogy a jövőben végbemenő két cselekvés közül ez már befejeződött, amikor a másik kezdődni fog3
A felszólító mód4 jelen idejét úgy képezzük, hogy az -ar végű igék -a hangzóját -e hangra, az -er végű igék -e hangját -a hangra változtatjuk5, az -ir végű igék jelen idő tövéhez a -se szótagot tesszük, pl. que yo parle hogy beszéljek, que il viva hogy éljen, que iles finisen hogy befejezzék. A többes szám itt is megkapja az -n ragot.
A feltételes mód jelen idejét úgy képezzük, hogy a főnévi igenévi alakhoz egy -e időjelet illesztünk6, pl. yo parlare beszélnék, tu vivere élnél, il finire befejezne.
A feltételes mód múlt ideje összetett igealak. Úgy képezzük, hogy a haver segédige feltételes jelenéhez hozzátesszük a ragozandó ige múlt idejű melléknévi igenevét, pl. Yo havre salutat le, si yo havre vidit le Üdvözöltem volna, ha láttam volna őt.
Si kötőszó után, minthogy kötőmód nincs a romanidban, szintén a feltételes jelent, ill. a feltételes múltat használjuk.
A parancsoló módnak három személye van: egyes szám 2. személy, többes szám 1. személy és többes szám 2. személy. Mindhárom alakra jellemző, hogy személyes névmás nélkül áll. Az egyes szám 2. személy tehát a puszta jelen idő töve, pl. parla! beszélj! vive! élj! dormi! aludj! A többes szám 1. személy: a puszta jelen idő töve + -mos személyrag, pl. parlamos! beszéljünk! tenemos! tartsunk! dormimos! aludjunk! A többes szám 2. személy7: a puszta jelen idő töve + -te végződés, pl. parlate! beszéljetek! (de ugyancsak: beszéljen ön! beszéljenek önök!), scrivete! írjatok! (írjon ön! és írjanak önök!), dormite! aludjatok! (aludjon ön! aludjanak önök!).
1 Az -er végű igéknél a jelen idő múlt idejében a hangsúly rendhagyó: ugyanoda esik, mint a kijelentő mód jelen idejében, pl. nos vived, vö. 2. §.
2 Az egyszerű jövőnek az idő kifejezésén kívül modális tartalma is lehet: a jelenre-jövőre vonatkozó valószínűséget, lehetőséget fejezhet ki, ld. 44. § 10. pont
A jövő időt a társalgási részben jelen idő is kifejezheti, pl. Quando me lo porta tu? ‘Mikor hozod azt el nekem?’ (bár ez a parancsoló mód pótlása is lehet), Quid joca se este sera in el Nacional Teatre? ‘Mit játszanak ma este a Nemzeti Színházban?’ (az időhatározó orientál).
A közeli jövőt az ir + főnévi igenév szerkezet jelöli, ld. 44. § 1. pont.
3 Ezen kívül a befejezett jövő a múltra vonatkozó valószínűséget, lehetőséget is kifejezhet, ld. 44. § 10. pont.
4 Bár a szerző többször kifejti, hogy a felszólító mód nem kötőmód, valójában mégiscsak az, csak használata az újlatin nyelvekben szokásosnál szűkebb körű. A kevés tudható konkrétum egyike, hogy si ‘ha’ kötőszóval bevezetett tagmondatban nem állhat. Ezen kívül a korpuszban mindig que kötőszóval bevezetve fordul elő, így főmondatban valószínűleg nem fordulhat elő, bár az nem kizárt, hogy a hiányzó parancsoló módú alakokat pótolhatja (mert que-vel bevezetett kötőmód a spanyolban is állhat főmondatban). Ezek alapján a romanid felszólító mód (kötőmód) használata az alábbiak szerint valószínűsíthető (a magyar mellékmondati felszólító mód és az újlatin kötőmód metszeteként). Kötőmódba kerül:
- a mellékmondat állítmánya, ha függő felszólítást tartalmaz (pl. Telefonált, hogy induljak);
- az alanyi és tárgyi mellékmondat állítmánya, ha a főmondat kérést, kívánságot, óhajt, parancsot, tiltást, megengedést, szükségességet tartalmaz (pl. Arra kérlek, hogy indulj);
- a célhatározói mellékmondat állítmánya (pl. Mindent megtett, hogy induljak).
5 A felszólító mód (kötőmód) képzésekor az -ar és -er végű igéknél a tőhangzó változása az előtte álló mássalhangzó változásával jár együtt, ha azt lejegyző betű ejtését az utána álló magánhangzó befolyásolja (vagyis a tő írásképe változatlan marad; -gver, -qver végű igék – melyeknél az íráskép megmaradása esetleg problémás lehet [-gva, -qva vs. szabályos írásmódú -gua, -qua] – a korpuszban nem fordulnak elő), pl. dicer – que yo dica.
6 A 26-27. § példáiból kiderül, hogy a feltételes mód többes számú alakjaiban is ki kell tenni az -n számjelet, pl. iles lavaren se ‘mosakodnának’.
Az -er végű igéknél a feltételes módban a hangsúly rendhagyó: ugyanoda esik, mint a kijelentő mód jelen idejében, pl. tu vivere, vö. 2. §.
A feltételes móddal az állítólagosság is kifejezhető, vö. 44. § 12. pont.
7 Ez az egyetlen pont az igeragozásban, amikor az egyes számú önözés esetén többes számú igealakot kell használni. (Ennek valószínű oka, hogy a személyes névmás hiányában nincs más mód a tegezéstől való elkülönítésre.)
Az -er végű igéknél a felszólító mód többes szám második személyében a hangsúly rendhagyó: ugyanoda esik, mint a kijelentő mód jelen idejében, pl. scrivete!, vö. 2. §.