Nyelvtan
A romanid nyelv nyelvtana
AZ IGE
23. § Az igék felosztása
A romanid ige alakjára nézve lehet cselekvő és szenvedő. Úgy a cselekvő, mint a szenvedő alakban megkülönböztetünk négy módot: kijelentő, felszólító, feltételes és parancsoló módot.
A kijelentő módnak négy ideje van: jelen, múlt, jövő és befejezett jövő. A felszólító módnak csak jelen ideje van. A feltételes mód jelen és múlt idővel rendelkezik. A parancsoló módnak hiányos jelen ideje van.
Az igeidőknek van két száma: egyes és többes szám1. Úgy az egyes, mint a többes számnak három személye van.
Az igének van még három igeneve: a főnévi igenév, a melléknévi igenév és a határozói igenév.
Az igének nincs kötőmódja2 (coniunctivus) és a romanid nyelvben nincs meg az igeidők egyeztetése (consecutio temporum). A mellékmondat állítmányának az idejét a főmondat tehát nem irányítja, hanem minden ige a logikailag gondolt igeidőben áll.
1 Több egyes számú alany esetén is többes számban egyeztetjük az igét, pl. Maria et Julia laboran et studian ‘Mária és Júlia dolgoznak és tanulnak’, mi casa et la tue trovan se in el centre del vilage ‘az én házam és a tiéd a falu közepén található’.
A romanid az önözéskor is értelem szerint egyezteti a számot, pl. Qued have Vos? ‘Mi baja van önnek?’ ~ Qued haven Vos? ‘Mi baja van önöknek?’. Ez egyetlen kivétel a parancsolómód, ahol önözéskor mindig többes szám második személyű alak használatos, ld. 25. §.
2 Ennek ellenére a felszólító módnak nevezett alak valójában mégis kötőmód, legfeljebb annyi mondható, hogy alkalmazási köre szűkebb, mint az újlatin nyelvekben. A kevés tudható konkrétumról vö. 25. §.